Hosszú, forró nyár Amerikában. Válogatás Kovács Imre írásaiból és leveleiből.

Népi író a nagy vízen túl (Könyvkritika) – Papp István,  Népszabadság, 2015. XI. 28., Hétvége rovat

    

Fiatal férfit látunk a kép közepén. Rövid ujjú fehér pólót visel, lábán a nadrág szára visszahajtva, izmos kezeivel táblát tart: No wage cuts! Vagyis Nemet mondunk a bércsökkentésre!

Néhány lappal odébb fehér festékkel agyonpöttyözött nadrágban, fején kicsit csálén álló papírcsákóval egy középkorú férfi elégedetten mosolyog, háta mögött a frissen mázolt könnyűszerkezetű faház. A harmadik fényképen egy idősödő úr feltehetően a repülőtéren várakozik, közben táskaírógépen pötyög, s homlokát ráncolva kissé csodálkozik. Ugyanarról a személyről készültek a fotók, a 47-es magyar demokratikus emigráció egyik karakteres alakjáról, Kovács Imréről.

A Néma forradalom szerzője, a Márciusi Front egyik vezéralakja, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára születésének 2013-as centenáriumán újból a szakmai és közéleti érdeklődés fősodrába került. Azon kevés XX. századi politikusok egyike, akire a honi szellemi irányzatok képviselői, a liberálisoktól kezdve a szocialistákon át a mérsékelt konzervatívokig bezárólag, tisztelettel emlékeznek. Már ez a tény is indokolja, hogy érdemes az olvasónak kézbe vennie azt a kötetet, amely a fenti fényképeket is tartalmazza. S emellett csupa olyan, egy kivételével először publikált írást olvashatunk, amelyeket a Columbia Egyetem könyvtárának Kovács Imre-hagyatéka őriz, így még a honi történészek számára is nehezen hozzáférhetők.

A válogatásban közzétett szövegek segítenek tisztázni nem csupán Kovács Imre, hanem tágabban véve a magyar demokratikus emigráció szellemtörténetét, és megértetni a hidegháború logikáját. A könyvből Kovács Imre mindhárom énjét, a politikust, a szociográfust és az újságírót is megismerhetjük. A publikált cikkek érzékletesen idézik fel a háború utáni évek légkörét, legyen szó egy embercsempészettel foglalkozó szovjet tisztről, vagy a Szovjetunióba utazó magyar parasztküldöttségről.

A hajdani szociográfus éles szemmel tudósított az amerikai társadalmon belüli feszültségekről, éppen úgy felfigyelt a külvárosi bandaháborúk mögötti faji-szociális egyenlőtlenségekre, mint hajdanán a tiszántúli paraszttársadalom problémáira. Fontosak azok az írásai, amelyek felidézik Jászi Oszkárral való kapcsolatát, s arra ösztönöznek, hogy gondoljuk újra a polgári radikálisok és a népi mozgalom viszonyát. Hogy a két irányzat két egymást követő reformmozgalom volt, azt az a Borbándi Gyula fogalmazta meg először a tudományos közbeszédben, akinek Kovács Imrével való levélváltásai az emigrációs tehetetlenségről és a muszáj-herkulesi építkezésről egyaránt szép példát adnak.

Hosszú, forró nyár Amerikában. Válogatás Kovács Imre írásaiból és leveleiből. Szerkesztette: Kovács András. PC Magister Alapítvány, 2015, 183 oldal, 1400 forint