Kovács Imre: Kolontó

Előre kell bocsátanunk, hogy Kovács Imre nemcsak kiemelkedő szónoki képességgel rendelkezett, – ami egy vérbeli politikustól nyilván elvárható – de igazán kiváló írói vénával is.
A Kolontó érdekes, olvasmányos regény. Egy fiatal segédtiszti gyakornok az ország egyik legnagyobb uradalmába, Kolontóra kerül. Addig csak tanulmányaival volt elfoglalva meg a nagyvárosi élet eseményeivel. Most a gyakorlatban is szembesül azzal mi vár az uradalmakban dolgozókra, bármilyen szinten is kerültek alkalmazásra ott.
Nem Kovács Imre írta volna ezt a regényt, ha nem sütne át a történeten az akkori Magyarország agrárhelyzetének pattanásig feszült hangulata. Az országban uralkodó nagybirtokrendszer minden eresztékében recseg, ropog. Európában máshol már átalakulóban van vagy már át is alakult a birtokrendszer. Itt még félfeudális állapotok uralkodnak. A kis zsebkendőnyi földeken tengődő gazdák között az elégedetlenség és kilátástalanság már szinte forradalmi hangulatot szított.
A fiatal gyakornok fejében minden megváltozik a látottak hatására. A történetet szerelmi szál is színesíti.
Az olvasó néha már azt a kérdést  teszi fel magában, hogy ezt a könyvet, amit a kezében tart véletlenül nem Móricz Zsigmond írta.
A könyv végén félreérthetetlen utalás történik arra, hogy az író azonosul a főhőssel, hiszen az uradalomból Gyomára távozik, ahol Kovács Imre felmenői is éltek.

(1939 Cserépfalvi kiadás)